Felemásan sikerült a budapesti bajnokság befejező fordulója. Kettes és hármas csapatunk is nagy arányban nyert, így a kettes csapat előnyét megtartva megnyerte a II. osztályt, ami hatalmas eredmény ahhoz képest, hogy tavalyi első táblásunkat elvesztettük, és úgy jöttünk fel két helyet (!); ellenben a hármas csapat érmes helyen volt ugyan a forduló előtt, mégis kevés volt a győzelem az érem megtartásához. Ez mindenképp rossz, hiszen küzdöttek, nyertek ... és mégis, mégse. Ilyen lehetett a Bayern szurkolóinak érzése, amikor a Lineker országából jött csapat nyerte a BL-t, pedig minden őmellettük szólt.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kevés izgalomra készültünk a Kárpáti ESK elleni utolsó fordulóra. Ők már mindenképp kiesők voltak (bár a szokásos és várható visszalépések természetesen bent tarthatják őket), mi pedig egy minimális győzelemmel is aranyesélyesek -- 1,5-2,5 pont előnyünk volt, de úgy, hogy a riválisok erősebbekkel játszottak --, ráadásul, ha nem is a legerősebb csapattal ültünk le, de egy jónak mondhatóval. (Természetesen törekedtünk a legerősebb összeállításra, nem is a kettes, inkább a hármas csapat miatt.) Nyugodt, barátságos mérkőzésen 8,5 pontot értünk el; az utolsó táblákon sokkal erősebbek voltunk, bár az első hat táblán csak 3-3-at csináltunk.

A győzelem-gyártást Kozák Ádám kezdte meg, de Ruck Róbert, Farkas Ákos, Horváth Csaba, Szili András illetve Farkas Lajos is már az elejétől kezdve nyerésre tudott játszani, és nyertek is. Én magam túláldoztam magamat, annyira akartam, hogy működjön a típusáldozat, hogy az első, egyébként még jó minőségáldozatra rátettem egy lapáttal türelmetlenül, pedig a remit kellett volna megtalálnom az állásban. A nyerésre állókon kívül még Szemők István volt, aki megcsillantotta egykori tudását, hogy nem véletlenül volt ő annak idején erős mesterjelölt. Csatári Mariann gyorsan remizett régi ismerősével, míg Köllner Ödön nagy küzdelemben ért el fél pontot, Farkas Szabolcs pedig nem találta meg a döntetlenre játszás ellenszerét. Pammer Gábor viszont rossz sorozatba került (hozzám hasonlóan), és ő is bukta partiját. Így aztán három pontos előnnyel nyertük meg a hallatlanul izgalmas hajrát; ilyen kemény küzdelem a bajnoki címért a II. osztályban emlékeim szerint még nem volt, ezt még sokáig fogjuk emlegetni! Szerencsére az ellenfeleink kimerültek a végére, így a Sirály és főleg az MLTC III csapatai, a szintén XVII. kerületi RAC szerezte így meg a második, feljutást érő helyet.

A harmadosztályban sem volt még ilyen nagy finis. Öt csapat állt a forduló előtt négy ponton belül (a végén négy csapat 2 ponton belül!); mi a harmadik helyen voltunk. Az aranyéremről a 10. fordulóban kellett lemondanunk; azon a mérkőzésen sok múlt, elvégre, ott 6,5-et gyűjtöttünk csak, holott 8-9-et kellett volna. A 11. meccsünk idegenben volt az ATTE-ARIS ellen, azzal a csapattal, amelyiket sikerült leültetni, a 8-4-es eredmény igen jónak mondható; de mivel az előttünk lévő Honvéd IV a HÜSI III-mal játszott, az RLSE pedig a BEAC V-tel, számítottunk arra, hogy ez a 8 pont legfeljebb a harmadik hely megszerzésére lehet elegendő. A mögöttünk lévő Barcza II a Pestszentimrével játszott.

A 8 pontunkat korrekt játszmákban értük el; persze, ha a kettes csapatban ráértek volna páran, helyből annyi táblával erősebben ülhettünk volna le, de még a szokásos játékosok közül is hiányzott Simonyi Gergő vagy idegenbeli meccs lévén Hegyi Norbi -- de ugye, hosszú hétvége volt. A hosszú hétvége az ellenfelet is sújtotta, mert kontumált vesztéssel kezdtek, így Mikulás Robinak külön köszönöm, hogy a rábeszélésnek engedve eljött, nem rajta múlt az érem, ő volt a kontumált nyerő, így még időben hazaérhetett Forma-1-et nézni, ha volt aznap. Palla Ákos nem bírta megverni Georgopulosz Alexandroszt, Kevin viszont tudott győzni; Sáfár Istvánnál teljesen korrekt volt a Schatzer elleni remi, Pirityi Andrásnak meg nem a négyes tábla a szokásos táblaszáma. Nebenführer Gyuri idén kiemelkedőtt alkotott, az ellenfél egyik legjobb pontszerzőjét verte meg, Juhász Matyi részéről is jó eredmény a fél pont. Pirity Tamás győzött, ahogy Horányi Gábor is; Kemény Vagyim viszont vesztett. Koltai Dani a végére nagyon belelendült, most is nyert; Indig Ákos pedig végre nem veszített. Tehát a 8 pont a partikból korrekt.

A forduló előtt első helyen álló Honvéd IV is ennyire verte a HÜSI-t; erősen ült le mindkét csapat, ennyi volt a különbség az ő javukra. Az RLSE összeszedte magát az utolsó meccsre (leültettek három fizetett vendégjátékost az első három táblára); igaz, nekik otthoni meccs volt, XVII. kerületi meccs, a BEAC-osok pedig Budáról nem találtak, csak 10-en ki oda, Ősz Gábor mint csapatvezető ebben az évben sikeresen kontumált két csapatával 20-at, ami rekordnak talán még nem mondható, de Ádám Gyuri így is eléggé szomorú volt emiatt. 9-3-ra nyert az RLSE, két pont előnyből; fair eredmény. Őket pont a végén lehet megfogni, de Ősz Gábornak ott sikerült kontumálni, mintha bízott volna abban, hogy megérkeznek játékosai, és így nem az első két táblát adta fel üresen. Amire nem számíthattunk, az az, hogy a Barcza II mögülünk beelőz; de nem csak minket előztek meg, hanem 10,5-re nyerve egészen az első helyig jutottak el! Hogy ebben elsősorban annak volt szerepe, hogy az RLSE ellen nagyon erősen ültek le, míg ott Vági Imrééknek kontumálni is sikerült Bartha Sándort, és hogy a Pestszentimre ellen 4 táblával voltak erősebbek, mint a bajnokságban egyébként voltak, egy dolog; az is kellett hozzá, hogy két pont előnyről kezdjék a meccset, mert a pestszentimreiek ellenünk még pont összeszedték magukat, és ültek le 12-en, ellenük viszont az otthoni meccsen már csak 10-en voltak (amiben az is szerepet játszik, hogy otthoni meccseiken mindig gyengébbek, mivel Papp Laci házibíráskodik). Mivel egyik csapat jóval erősebb volt, másik jóval gyengébb, így megérdemelten győztek 10,5-re; és ezzel még a bajnokságot is elhódították! Nekik ezért mindenképpen csak gratuláció jár, elvégre, minket is megvertek 7-5-re a második fordulóban. Nekünk az a két pont kellett volna, mivel ha nekünk annyival van több, már mi lettünk volna elsők, és akkor három bajnoki aranyunk lett volna! Így viszont sajnos itt még érem se nincsen...

Innentől kezdve több évre előre senkitől sem fogadom el azt a kifogást hiányzáskor, hogy "nem ezen az egy hiányzáson fog múlni" vagy egy jobban álló parti remire adásakor azt, hogy "nem ezen a fél ponton fog múlni", mert dehogynem látjátok, hogy de. Ezeken múlt. Annyiszor, de annyiszor volt benne a több pont a partikban; elég, ha csak a 10. fordulót emelem ki. Két győztes partiból 0 pont, egy kontumálás, egy egyéni versenyre menés csapatmeccs helyett, egy gyalogelőnyös állás elveszítése remiajánlat visszautasítása után, azon az egy meccsen meg lett volna minden, ami hiányzott. De nem akarom senkire sem ráhúzni a lepedőt, nem egy emberen múlik sohasem, mivel az is elég lett volna, ha egyik vagy másik játékosunk többször ráér; de annak nagyon nem örülök, hogy volt olyan játékos, aki számára az egyéni versenyzés többet ért (saját szempontjából persze igen), mint a csapatért játszani. A jövőben arra kérek mindenkit, hogy tessék mindig ráérni, és minden partit nyerésre játszani! Tudomásul kell venni, a csapatmeccs ilyen. Vagy teljes odaadással, vagy felejtős.

Pedig az évadban volt nagyszerű eredményünk: nagyon tartalékos csapattal, sőt, kontumálással kezdve vertük meg idegenben a Honvédot! Palla Ákos, Takács Kevin, Mikulás Róbert, Juhász Matyi, Erdélyi Dávid és Koltai Dani is fantasztikus eredményt ért el akkor! Sokkal jobb lenne arra az eredményre emlékezni vissza évek múltán; de sajnos az RLSE elleni 6-6 lesz, ami megmarad, ami meccsen három fizetett mesterrel ültek le ellenünk, mi meg egy rakás ifivel, és ott is kimaradt a csapagyőzelem, amire lehetőségünk volt pedig. Meg még, ami megmarad, az utolsó fordulós csapatgyőzelem ellenére érzett keserűség, hogy ez se volt elég az éremre.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az egész évadot értékelve, nagyon sikeres éven vagyunk túl most is, de volt rossz emlék is idén, egy forrongó-változó csapatnál persze ez előfordulhat, de az nagyon hiányzott, hogy nem adott bele mindig mindent mindenki, a korábbi évektől eltérően; és hogy ez milyen okok miatt volt, mindegy, többnyire objektív okokból. Nézzük az egyéni eredményeket.

Budinszky András egy partira ült be, remizett Hardicsay Péterrel, +0,15 élő, köszönjük azt az egy alkalmat is.

dr. Farkas Lajos végigjátszotta az évet, és kiválóan vitte az első táblát! Megverte Szabolcsi és Szalánczy mestereket, remizett (igaz, gyorsan) Bernei és Orgován mesterekkel. 16,2 élőt szerzett, ha jól számoltam.

Én az elején a legjobb pontszerző voltam, aztán rossz passzba kerültem, és a végén már buktam a partikat; igaz, az NB-n többet. Itt így is az egyik legjobb pontszerző lettem és 28,8 élőt nyertem.

Csatári Mariann jött, amikor hívtuk, és hozta, amit vártunk tőle. 3 élőt nyert.

Köllner Ödön a csapatért mindig mindent. Nem véletlen, hogy akik így gondolkodnak, azokból lesznek az egyesület vezetői is. Játszani nem játszott annyira jól, ráállt az agya már a góra. -4,5 élő.

Kiss Kinga az elején játszott egy meccset, a remivel -1,65 élő, de szerintem őt már ez nem érdekli.

Bólyai István, aki két éve még év játékosa volt, idén jóval kevesebbet játszott. Nem ment neki rosszul, de jól se, -1,8 élő.

Szemők István tragikusan kezdett, szerencsére a végére nyert kettő fontosat. Ennek ellenére -36,45 élő; a játszmák többségében elfáradt, holott jól állt.

Pammer Gábor nagyon jól kezdett, ő is a végére lett gyengébb. Megbízható pontja a csapatnak, 27,6 élőt nyert.

Ruck Róbert az év végére átlépte a 2000-es határt, és bár fejlődése nem rohamtempójú, de azért folyamatos. Ő általában +/- 100 élőn belül remizni szokott, a gyengébbeket megverte, erősebbektől kikapott, ezért remélem, jövőre már a 2100-as lesz az ő szintje. +15,6 élő.

Kozák Ádám rengeteget fejlődött az év alatt, a legjobb pontszerzőnk lett az egész évadban. Budapesti meccsekből nem mindig játszott, de azért 55,35 élőt összegyűjtött így is.

Suhajda Attila idén már kevesebbet játszott, jóval, sajnos. Mindenesetre szép évet zárt, az országos ifi csébén is és itt is: 15,45 élőnyerés.

Szili András azóta, hogy a korábbi ifi-felnőtt-nb-s hármasság óta csak a budapestiben játszott, és edzésre sem járt, látványosan veszített játékerejéből, annyira, hogy év közben már egy-egy meccsre el se akart jönni. Sajnos a kevesebb sakkozás ezzel jár; a játékerő csökkenésével. -44,25 élő bukás.

Laza Szabolcs keveset játszott, amikor igen, akkor hozta a saját formáját. Ő minden versenyen egy kicsit szokott nyerni az értékszámához, itt is: +5,85.

Palla Ákos Botond idén is kiemelkedő volt, egy ideig a legjobb pontszerzőnek nézett ki. Fejlődése ugyanúgy fantasztikus és reménykeltő, mint Kozák Ádámé; igaz, neki már kevesebb ifi éve van, és 6 évvel idősebb is Ádámnál, tehát a kifutása gondolom alacsonyabb lesz Ádáménál. 72,12 élőt nyert!

Takács Kevin hasonló nagyon jól játszott; 57,15 pont pluszba neki. Remélhetőleg nem áll meg anyagi okokból a fejlődése.

Kocsis József az egyik legelkötelezettebb csapattag, csapatvezető, más egyesületnél szakosztályvezető, ő is mindig mindent megtesz a csapatért, amit tud. Nem mindig tudott részt venni a fordulókon; -16,2 élőt bukott.

Horváth Csaba mindig jött, saját maga élőjét játszotta meg; úgy tűnik, erre az értékszámra állt be. -0,45 élő, tehát gyakorlatilag 0.

Sáfár István tavaly igazolt hozzánk, és rögtön élete legjobb formáját hozta ki belőle a csapat. Idén már nem ment neki annyira jól, bukott: -16,65 a vége.

Simonyi Gergő idén egyszerre két osztályt végzett, és rendszeresen járt el Zentára barátnőjéhez, hogy nem tudott magának közelebb találni... játékán meglátszott az, hogy sosem ért rá: el se jött sokszor, de amikor igen, nem ment neki jól. -7,8 élő.

Pirityi András is a legelkötelezettebb csapattagok között van; rendkívül szégyellte, hogy 1-2 alkalommal nem tudott eljönni, és azt is, hogy nem sikerült érmet szerezni. Pedig erejét megfeszítve játszott; nem ő tehet arról, hogy sokszor magasabb táblán, mint kellett volna. -13,95 élő.

Farkas Szabolcs majdnem mindig jött, és bár néha túl hamar ment (kontumált győzelem, korai remizés), összességében ő is nyert 6,15 pontot.

Farkas Ákos szintén 6,15-öt nyert; minden partiban küzdött, sokszor azért, hogy a megnyitási hibáját kiküszöbölje. Összességében ő is jó eredményt ért el, ha hozzávesszük, hogy nem sakkozik edzővel egy éve.

Mikulás Robinál már annak is örülni kell úgy hiszem, hogy eljött. Volt nála egy nagyon jól felívelő, felmenő korszak 3-4 éve, aztán megállt, mert sok minden hiányzott, és azt csak sok szorgalommal lehetett volna pótolni. A Mikulás család, a legjobb csapattagok, kifelé mennek sajnos. Így is jó évet zárt, pár teljesen érthetetlen vereséggel. +7,35 élő.

Nebenführer György idénre a legjobb pontszerzők közé került, elképesztő sokat fejlődött az év alatt felnőtt fejjel. 33,3 élő pluszban zárt!

Juhász Mátyás Péter visszatérő a sakkba, de iskolai elfoglaltságai miatt kevésbé tért vissza, mint amennyire lehetett volna. Az ő esetében is örülni kell annak is, hogy játszik -- más csapatban már abbahagyta volna. +6 élő, hátha ettől kedvet kap.

Kovács Miklós sokat fejlődött idén, elvégre, duplán járt edzésre. Nehezíti a játékát az, hogy kéthetenként nem ér rá. Minden más esetben jött, de mivel a végén játszott, gyakran élő nélkülieket vert meg, így összességében -9 pont.

Mikulás Róbert mindent megtett, amit megtehetett otthon. Ennyiszer tudott jönni ill. hozni gyerekeit. -0,15 pont.

Az élő nélküli felnőtt játékosaink: dr. Homonnay Géza, Pirity Tamás Gábor, Horányi Gábor, Szép Janó, Kemény Vagyim, Nádasi Ádám, Butkóczi Alina Rita, Pető Kristóf és Bertalan Sándor most sem tudtak részírást csinálni, mivel vagy keveset játszottak, vagy gyenge ellenfél ellen. Összességében inkább több győzelmet hoztak, mint keveset, de Vagyimon kívül inkább csak akkor álltak be, ha szükséges volt.

Hegyi Norbert viszont egy 1547-es részírást csinált három partiból.

Erdélyi Dávid, Földi Tamás, Galambos Manuel, Mikulás Viktória játszottak még az ifik közül. Galambos Manu 2/2 pontot ért el, igen jól játszva; Erdélyi Dávid is hozta a saját szintjét, Vikinek egy meccse volt, amit nyert, Tamásnak egy, amit vesztett. Nekik inkább jövőre lesz a hármas csapat állandó játéktér.

Koltai Dani még végigjátszotta a bajnoki évet a tavalyihoz hasonlóan. A végére nagyon belelendült, így 13,2 pontot nyert.

Indig Ákos még most is veszített pontot (-7,35), de inkább, mert a négyes csapatban játszott nagyon jól. A hármasban 4/0,5 pont nem sok, bár ezekben is általában jobban állt; több rutin kell még neki, és onnantól kezdve inkább nyerni fog, mint veszíteni.

Összességében tehát: nagyon jó, nagyon hasznos, tanulságos évet zártunk, jövőre jobb lesz; de idén a hármas csapat érme nagyon hiányzott. Majd jövőre.